Őket siratom,
az ősöket, kik friss
forrásvizet ittak
hűvös patakokból
s ujjuk nyomán
új formát öltött az agyag.
Őket siratom,
kik ezer éves tölgyek
árnyékában pihentek,
kik becsülték a kalászt
s lábuk nyomán nefelejcs nyílt.
Őket siratom,
kik földbevájt
kemencékben
sütötték a pogácsát,
hallgatva törtető
ménesek futását
ég felé fordított arccal
pogány isteneket imádtak
s az atomkorig
csiholták a tüzet,
hogy nekünk is
megőrizzék
a szívmelegítő lángot. |
